A műpéniszek nagyon népszerűek: az Egyesült Államokban a nők több mint 52%-a használt már műpéniszt, és sok férfi is használ ilyet (1-3). De honnan származnak?
Talán hallottad már a történetet, hogy egy orvos találta fel a műpéniszt a hisztéria kezelésére. Bocsánat, hogy elrontom az örömöd, de nem egészen így történt. Rengeteg mítosz és téves információ övezi a műpéniszek nyugati történetét, Kleopátrától kezdve.
Kleopátra találta fel a műpéniszt? Nem igazán.
Brenda Love 1992-es Encyclopedia of Unusual Sex Practices című művében azt állította, hogy Kleopátra (Kr. e. 69-30) egy méhekkel teli tököt használt a nemi szervei stimulálására, hasonlóan a vibrátorhoz. Ezt az elképzelést a vibrátorok számos népszerű történetében megemlítették. Helen King történész szerint nincs bizonyíték arra, hogy ez valóban megtörtént volna. Love könyve nem idéz semmilyen forrást, és nincsenek olyan ókori írások vagy régészeti leletek, amelyek Kleopátra feltételezett találmányát említenék.
A vibrátorok és a „hisztéria” diagnózisa között számos összefüggést találtak. A kifejezés a görög hysterika szóból származik, ami anyaméhet jelent. A Kr. e. 6. században egy Aretaiosz nevű görög orvos elmélete szerint a magzat szabadon mozoghat a nő testében, ami rossz fizikai és mentális egészséget okozhat. Azóta a „hisztéria” kifejezést számos betegség leírására használják, különösen nőknél – az agressziótól kezdve az ájuláson át a nimfomániáig és a fingásig.
1800-as évek: „Manipulátorok”, „keringtetők” és az orvosi maszturbáció mítosza
Ezer évet (és még néhányat) előre ugorva elérkeztünk a vibrátorok és műpéniszek történetének egyik népszerű elképzeléséhez: a vibrátorokat a 19. században nyugati orvosok találták fel, és hisztérikus nők maszturbálására használták.
Az 1800-as években az iparosodás az élet számos területét átalakította, köztük az orvostudományt is. Joseph Mortimer Granville angol orvos 1883-ban feltalált egy elektromos vibrátort, bár hasonló gépeket, mint például Dr. George Taylor gőzzel működő „Manipulátor” asztali masszírozóját már használták Franciaországban és az Egyesült Államokban.
Ha Granville ismerősen cseng, valószínűleg a 2011-es „Hisztéria” című film szexi orvosaként ismeri. Sajnos a film – amely Rachel Maines 1998-as, „Az orgazmus technológiája” című könyvén alapul – kissé leleményesen bánik a tényekkel. Maines maga is elismeri,
Az emberek egyszerűen imádták a hipotézisemet, és ez minden, ez egy hipotézis, hogy a nőket masszázzsal kezelték erre a betegségre, a hisztériára… és hogy a vibrátort ennek a betegségnek a kezelésére találták fel. Nos, az emberek úgy gondolták, hogy ez egy olyan klassz ötlet, hogy az emberek elhiszik, mint tény. Én meg azt mondtam: „Ez egy hipotézis! Ez egy hipotézis!
Helen King történész nem talált bizonyítékot arra, hogy az orvosok az ókorban vagy a klasszikus időkben valaha is maszturbálták volna a pácienseiket hisztéria kezelésére. Hallie Lieberman, a „Buzz: The Stimulating History of the Sex Toy” című könyv szerzője elmondta, hogy még ha létezett is, a klitorismasszázs nem volt gyakori orvosi eljárás. Kiterjedt kutatás után Lieberman soha nem talált bizonyítékot arra, hogy egy orvos vibrátorral „paroxizmusra” vagy orgazmusra stimulálta volna a páciens csiklóját.
Akkor mire volt Granville vibrátora?
Fájdalom, fejfájás, ingerlékenység, emésztési zavarok és székrekedés kezelésére tervezték – férfiaknál.
Lieberman rámutat, hogy Granville tudta, hogy a vibrátornak szexuális felhasználási lehetőségei vannak, és még a férfiak szexuális diszfunkciójának kezelésére is alkalmazta, de nőkön soha nem használta.
Ebben az időben a Dr. Macaura „Pulsocon”-jához hasonló kézi kurblis modellek voltak népszerűek, mivel olcsók voltak, és nem volt szükség áramforrásra. A Pulsocont vérkeringés-szabályozóként forgalmazták, amely
„gyorsan megállította a fájdalmat és meggyógyította a krónikus szenvedőket”.
1900-as évek: A vibrátor mint a férfi impotencia gyógymódja?
Sok orvos próbált meg betegségeket kezelni vibrátorokkal, de hatástalannak találták őket. 1915-ben az Amerikai Orvosi Kamara állást foglalt, és a vibrátoripart „téveszmének és csapdának” nevezte. A vibrátor gyártók változtattak szemléletükön, és termékeiket háztartási eszközként kezdték reklámozni minden korosztály számára, férfiak és nők számára.
Hirdetések jelentek meg népszerű magazinokban, keresztény kiadványokban és a New York Timesban, azt állítva, hogy a vibrátorok a ráncoktól a maláriáig mindent meg tudnak gyógyítani.
A készülékeket áruházakban és népszerű csomagküldő katalógusokban árulták, a Good Housekeeping magazin pedig „kipróbált és tesztelt” elemzést közölt a különböző modellekről.
De vajon az emberek maszturbálásra használták őket? A hirdetők mindenesetre úgy tűnt, hogy erre utalnak. A Bebout vibrátor 1908-as reklámja arról biztosította az olvasókat, hogy azt
„egy olyan nő találta fel, aki ismeri a nők igényeit”
Lieberman szerint, bár sok reklámban használtak szuggesztív nyelvezetet, a cégek nem írtak semmit a maszturbációról a termékeikkel kapcsolatban.
Ebben az időben a maszturbációt széles körben szégyenletesnek tekintették, és az 1873-as Comstock-törvény értelmében az Egyesült Államokban az „obszcén” cikkek illegálisak voltak. Ez azt jelentette, hogy a vibrátorokat nem lehetett nyíltan szexuális termékként reklámozni. A büntetőeljárás elkerülése érdekében a vibrátor gyártók a fogamzásgátló cégek által alkalmazott stratégiát alkalmazták: a nem szexuális célú felhasználást hangsúlyozták, és eufemisztikus nyelvezetet és képeket használtak, hogy utaljanak termékeik szexuális célú felhasználására.
Ebben a korszakban a férfiak szexualitása társadalmilag elfogadottabb volt, míg a nők szexualitása ritkán került szóba – ez volt az egyik oka annak, hogy a vibrátorokat a férfiak impotenciájának gyógymódjaként reklámozták, de nem a nők szexuális használatára. Sok vibrátor dildószerű tartozékkal volt ellátva, de ezek hivatalosan méhpanaszok és székrekedés kezelésére szolgáltak.
Lieberman szerint „lehetetlen tagadni, hogy a vibrátorok szexuális célú felhasználása nem volt ismert”.
Az orvosok aggódtak a vibrátorok maszturbációs potenciálja miatt, de általában férfiakra gondoltak. Egy 1912-es férfi tanácsadó könyv, figyelmeztetett: „Különböző elektromos vibrátorokkal visszaéltek a gátlástalanok … hogy a férfiak a nemzőszervek rezgő masszírozását biztosítsák … a maszturbációhoz hasonló érzéssel”.
Fern Riddell, a viktoriánus szexualitás szakértője megerősítette: „A viktoriánus orvosok pontosan tudták, mi a női orgazmus; valójában ez az egyik oka annak, hogy a maszturbációt rossz ötletnek tartották”. Tudtak a csikló funkciójáról, egyes orvosok odáig mentek, hogy a nimfománia „gyógymódjaként” eltávolították azt. A korszak egyetlen orvosa – Clelia Mosher, a nők egészségének védelmezője – valóban beszélt a nőkkel a tapasztalataikról, és megerősítette, hogy a nők valóban maszturbáltak. Vajon vibrátort használtak ehhez? Úgy tűnik, hogy néhányuk igen.
Robert Latou Dickinson nőgyógyász és szexkutató feljegyezte, hogy egyik páciense elektromos vibrátort használt maszturbáláshoz, de nem tett olyan megjegyzést, amely arra utalt volna, hogy ezt szokatlannak találta. Egy másik orvos, Edwin Hirsch aggódott a vibrátorok nők általi szexuális használatának lehetősége miatt, és arra figyelmeztetett, hogy
„Látszólag a méhnyak eróziójának kezelésére szolgál … de a rejtett cél számtalan esetben az önkielégítés és az ebből fakadó érzéki vágyakozás” .
1920-1950-es évek: „Az örülök, hogy most élek érzés”
Alfred Kinsey 1954-ben úttörő kutatásokat publikált a női szexualitásról, többek között azt a megállapítást, hogy a megkérdezett nők 62%-a maszturbált, bár a vibrátorokról nem tett említést.
Ez idő tájt az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) elkezdett szigorúan fellépni a vibrátorok ellen, de nem a maszturbációval való összefüggések miatt. Az FDA-nak problémája volt a vibrátorok gyógyírként és fogyókúrás eszközként való forgalmazásával, megjegyezve, hogy „a vibráció előnyei a kisebb fizikai állapotok átmeneti enyhítésére korlátozódnak”.
Az olyan elektromos vibrátorokat, mint a The Polar Cub, kiváló szépségápolási segédeszközként forgalmazták, amelyek nemcsak a nők arcát, hanem egész testét képesek átalakítani. Az Arnold vibrátor reklámja azt ígérte: „Minden nőnek hibátlan arcbőre és fiatalos, finoman arányos alakja lehet”, hozzátéve: „Nincs szükség többé púderre, festékre, betétekre vagy más csalásra”.
1956-ban a Sears áruház saját vibrátort gyártott, amelyet azzal reklámoztak, hogy „nagyszerű életérzést” nyújt.
1960-1970-es évek: Maszturbáció mint felszabadulás
Ahogy a fogamzásgátló tabletta széles körben elérhetővé vált, és a házasság előtti szexhez való hozzáállás enyhült, egyesek pozitívabban kezdtek beszélni a maszturbációról. Betty Dodson szexuálpedagógus és művész az 1960-as évek végén kezdett el kizárólag nőknek szóló maszturbációs workshopokat tartani New Yorkban. Eredeti tanítási segédeszközei egy Oster és egy Panasonic Panabrator voltak, de az 1970-es évek közepétől Dodson elkezdte ajánlani a Hitachi Magic Wandot, és hozzájárult ahhoz, hogy ez minden idők egyik legnépszerűbb és legismertebb vibrátora legyen.
A Ms. Magazine-ban 1974-ben megjelent cikkében Dodson azt javasolta, hogy a nők maszturbáljanak, amellyel visszanyerhetik a szexuális önismeretüket, amelyet a társadalom sokáig megtagadott tőlük. Hogyan? Használjanak vibrátort:
„Úgy tapasztaltam, hogy a vibrátor adja a legerősebb és legkövetkezetesebb stimulációs formát, és különösen jó azoknak a nőknek, akik még soha nem tapasztalták az orgazmust.”
Nem Dodson volt az egyetlen író, aki a vibrátorok erényeit dicsérte: Alex Comfort brit orvos lelkesedett értük „A szex öröme” című könyvében (1972), mondván: „Szinte minden nőben képesek szexuális érzést kiváltani”.
A maszturbáció azonban még mindig megbélyegzett volt az Egyesült Államokban. Egy 1974-es tanulmány szerint a megkérdezett nők 61%-a maszturbált, de 25%-uk azt mondta, hogy bűnösnek, perverznek érzi magát, vagy attól fél, hogy megőrül tőle. Néhány helyen pedig bűncselekménynek számított. A Texasban 1973-ban bevezetett „obszcén eszközökről szóló törvény” tiltott „minden olyan eszközt, amelyet elsősorban az emberi nemi szervek stimulálására terveztek vagy forgalmaznak”.
Hogy kijátsszák ezeket a törvényeket, a cégek a vibrátorokat „személyi masszírozóként” hozták forgalomba. Ebben a korszakban nyílt meg New Yorkban az első, nők által vezetett szexbolt, az Eve’s Garden.
1980-1990-es évek: A maszturbáció népszerű lesz – és persze a Rabbit is.
1983-ban a Vibratex nevű szexuális játékgyártó cég elsőként hozott az Egyesült Államokba belső és külső komponensekkel ellátott vibrátorokat. Ezeket a játékokat élénk színekben és állatformákban gyártották, hogy megkerüljék az obszcenitási törvényeket Japánban, ahol a vibrátorokat gyártották. A Beaver, a Kenguru és a Teknőc mind belső, péniszszerű alkatrésszel rendelkezett, valamint különböző típusú csiklandozókkal a külső ingerléshez, de a Rabbit vibrátor volt az, amely hírnévre tett szert, részben a „Sex and the City” című sorozatban való megjelenésének köszönhetően. Az 1998-ban sugárzott epizódban Charlotte egy Rabbit vibrátor rabjává válik.
2018: Könnyebben megvásárolható és népszerűbb, mint valaha, de még mindig tabu
Az Eve’s Garden volt az első a sok nő- és szexpozitív felnőttbolt közül, és az Egyesült Államokban a vibrátorokat ma már olyan mainstream üzletekben is árulják, mint a CVS és a Target. Az internet megkönnyítette az emberek számára, hogy vibrátorokat vásároljanak anélkül, hogy elhagynák az otthonukat. A vibrátorokról még a nappali televízióban is beszélnek: Dr. Laura Berman az Oprah Winfrey Show-ban azt javasolta, hogy az anyák adjanak vibrátort a tizenéves lányaiknak, hogy megismerjék a szexuális élvezetet. A megbélyegzés és a kettős mérce azonban továbbra is fennáll. 2010-ben az MTV megtagadta a Trojan vibráló Triphoria reklámjának sugárzását, hacsak nem távolítják el a „vibrátor” szót. Eközben a merevedési zavarokkal kapcsolatos reklámokat engedélyezték.
Egyes helyeken a vibrátorok még mindig illegálisak. 1998-ban Alabama törvényhozói törvényt fogadtak el, amely megtiltotta minden olyan eszköz értékesítését, amelyet „elsősorban az emberi nemi szervek stimulálására terveztek vagy forgalmaznak”, a büntetés pedig 10 000 dollár bírság és egy év börtön. Legalább két nőt letartóztattak. Az 1973-as texasi vibrátorellenes törvény még mindig érvényben van, bár 2008-ban egy bíró „alkotmányellenesnek és végrehajthatatlannak” nyilvánította. Az Egyesült Államokon kívül számos más helyen is tilos a vibrátorok használata, vagy nem tisztázott a jogszerűségük, például a Maldív-szigeteken, az Egyesült Arab Emírségekben, Szaúd-Arábiában, Thaiföldön, Malajziában, Indiában és Vietnamban.
Technológiai innovációk bőven vannak: a környezetbarát újratölthető vibrátoroktól kezdve a kiváló minőségű orvosi szilikon modellekig, amelyek különböző sebességeket, ritmusokat és mozgásokat kínálnak. Vannak zsebméretű „bullet” vibrátorok, kéz nélküli opciók, vibrátorok, amelyek egyszerre több testrészt stimulálnak, és olyan előkelő „szex ékszerek”, mint az egymillió dolláros drágakővel kirakott Pearl Royal. Az intelligens vibrátorok programozhatók, távirányíthatók és szinkronizálhatók a kedvenc zenéjére.
Kulturális szempontból nehéz megmondani, hogy mennyi minden változott a vibrátor feltalálása óta. A vibrátorhasználat gyakori a heteroszexuális, leszbikus és biszexuális nők körében, és a vibrátorhasználat összefügg az egészségfejlesztő viselkedéssel és a pozitív szexuális funkcióval. A nemek és a szexualitás szélesebb spektrumát ismerik el a filmekben és a televízióban, bár kevés információval rendelkezünk a vibrátorok történetéről, ami a nemi binaritáson kívüli embereket illeti.
A vibrátorokat azonban továbbra is masszírozóként vagy újdonságként árulják, és a női maszturbációt még mindig gyakran szégyenletesnek, nevetségesnek vagy a férfival való szexnél alacsonyabb rendűnek ábrázolják. Az Egyesült Államokban a fogamzásgátlás és a nőknek szánt szexuális játékok még mindig erősen szabályozottak, míg a férfiaknak szánt szexuális segédeszközöket, például a Viagrát nyíltan reklámozzák.
Jó lenne azt hinni, hogy a nyugati szexuális erkölcsök egyenes vonalban haladtak az elnyomottól a felszabadultig, de a vibrátor története – és a hozzá való hozzáállás – folyamatosan változik.